A TERMÉSZETES GYÉMÁNT
Földünk legtartósabb képződménye a gyémánt. Anyaga a szén, ami a földköpenyben alakul át, kristályosodik ki a magas hőmérséklet és a nyomás hatására. Főbb jellemzői, hogy a hővezető képessége magas, nagyon kemény, és nincs elektromos vezetőképessége. Legelőször Indiában találtak gyémántot, de azóta már számos más országban is bányásszák. Elsődleges lelőhelye a bányák, ahol a felszínre emelkedésből származnak. Másodlagos lelőhelye az eredeti keletkezési helyüktől távolabb eső területek. Egy gyémánt a megmunkálása során nagyjából a felét elveszíti.
Értékének igazolására 4 tényező szerint vizsgálják. Ez a 4C kategória.
4C, AVAGY A GYÉMÁNT ÉRTÉKE
1. KARÁT
A kő súlyát karátban mérik. 1 karát 0.2 gramm. Nem szabad összetéveszteni az arany karátjával, mert az egy arányosított karát. Példa: Ha egy aranytömb 1000g, ebből 585g a szín arany, akkor 14 karátos aranyról van szó. Fontos megemlíteni, hogy bár minél nagyobb a karátszám egy kő esetében, annál értékesebb, viszont nem ez az egy tényező határozza meg egy kő értékét.
2. SZÍN
Színskála szerinti osztályozás.
Legelterjedtebb az amerikai GIA intézet skálája, ahol D-Z-ig osztályozzák a gyémántokat. A "D" az emberi szem számára érzékelhetetlen, teljes szín hiánya.
A "Z" a legsárgább gyémántokat jelzi. Minél "fehérebb" egy gyémánt annál jobb minőségű.
3. TISZTASÁG
A gyémánt keletkezése során zárványok maradnak a kőben. Ezek apró szennyeződések (például grafit, cirkon, kvarc) jobb esetben szemmel nem láthatóak.
Mivel nincs két egyforma gyémánt, ezért nincs tökéletesen tiszta sem.
Tisztasági jelzések:
IF - a legtisztább gyémántoké ez a besorolás. 10x-es nagyítás alatt sem látni zárványt.
VVS1-VVS2 - itt ritkábban előfordulnak zárványok, de még nehezen láthatóak nagyító alatt is.
VS1-VS2 - 10x-es nagyításban észrevehető zárványok.
SI1-SI3 - szabad szemmel még mindig nem látható, de nagyítóval már egyértelműen észrevehető zárványok.
I1-I3 - szabad szemmel látható zárványok.
4. CSISZOLÁS
Az egyetlen pillér a 4 közül, ami teljesen a csiszoló szakembertől függ. Ha jól van megmunkálva egy kő, a csiszolási arányok maximalizálják a gyémánt ragyogását és hatással vannak a színre is. Egy kő megmunkálása a legkényesebb folyamat, mert figyelembe kell venni magát az ásványt, az arányokat, a polírozást és a szimmetriát. A helytelenül csiszolt kő veszít a csillogásából és pontatlan lehet a színmeghatározás is.
Gyakori csiszolási formák:
- Briliáns
- Smaragd
- Párna
- Ovàlis
- Csepp
- Radiant
A MESTERSÉGES GYÉMÁNT
A gyémántipar szakemberei legelőször az 1950-es években kísérleteztek mesterséges gyémánt előállításával.
Ezeket a gyémántokat úgy hozzák létre, mint ahogy a természetben történik, viszont laboratóriumi körülmények között és gyorsabban. Mivel a természetes gyémántnak hatalmas nyomásra és hőre van szükség a kialakulásához, ráadásul több milliárd évre, így a folyamat felgyorsítva, de ugyanaz. Vannak, akik a mesterséges gyémántot utánzatnak tekintik, de ez téves felvetés.
A mesterséges gyémánt tökéletesen egyezik a természetes gyémánttal, egyedül a mágnesességében van különbség a fémes zárványok miatt, ami egy hitelesített műszerrel kimutatható.
Mesterséges gyémánt esetében 2 eljárást kell megemlítenünk.
Egyik eljárás a CVD (kémiai gőzfázisú leválasztás), ahol egy kiváló minőségű gyémántot helyeznek egy vákuumkamrába, ahol közel 1200 °C-ra hevítik, így az egymásra epülő szénkristályokkal "növekszik" a gyémánt.
A másik eljárás a HPHT (magas nyomás-magas hőmérséklet), ami hasonló a CVD-hez, viszont nagyobb a költsége a magasabb hő és nyomás miatt. Itt ugyanúgy egy kamrába helyeznek egy gyémántot, ahol magas nyomással, magas hőmérséklettel és szén hozzáadásával növesztik a gyémántot.
